3 szokás, ami útjában áll a boldogságodnak

Ismered azt a szitut, amikor jókor vagy jó helyen, a jelenben tudsz maradni, és élvezed azt, amit megélsz?

De jó is lenne megélni ezt napi szinten, és sok-sok órán át. Sajnos az élet nem kínál mindig ilyen körülményeket. Van, hogy azon agyalunk, miből fizessük ki az elromlott autót, vagy veszekszik velünk a társunk, vagy épp a gyereknek rossz napja van és lépten-nyomon konfliktusba kerülünk. Ezen helyzetekben valóban nehéz azt mondani, hogy boldogok vagyunk. De azért nem lehetetlen, hogy egy-egy lélegzetvételnyi szünetre egy kicsit kiszakadjunk az élet nyomasztó feladatai alól. És ha ennek technikáját megtanuljuk, akkor sokkal több boldog időszak vár ránk.

Mi a viszonyítási pont?

Az elmúlt évtizedben megtanultam azt, hogy minden viszonyítás kérdése. Persze, hallottam ezt már máskor is, de most már értelmet is nyert, be is ült a mondat és a jelentése is. A nagy kihívás az, hogy az adott pillanatban ezt az örökérvényű mondást elő tudjuk szedni a tudatunkból. Hiszen, ha tudom magamról, hogy engem boldoggá tesz a biztonság, akkor ha meglátom a jelenemben a biztonságot adó pontot, akkor nyugodtabbá tudok válni. Ha a szeretet az, ami számomra nagyon fontos a kiegyensúlyozott élethez, akkor ne az legyen a viszonyítási pontom, hogy XY nem szerelmes belém, hanem az a szeretet, amit én adok, és amit meg is kapok másoktól. A szeretet áramlása legyen a fókuszban, ne a személy. Erről majd bővebben egy másik cikkben.

Boldogságot gátló szokások

A boldogság útját könnyen eltorlaszolja néhány szokásunk, most erről hoztam egy listát:

1, A megteremtési folyamatban összeütközés van. Mit jelent ez? Azt, hogy sokszor ellentéteset kívánunk és csodálkozunk, hogy nem történik meg. Van egy vágyunk, aminek a teljesülése örömet okozna, de van egy nagy-nagy félelmünk, ami viszont visszatart attól, hogy helyzetbe kerüljünk. Talán olyan ez, mintha indulnánk a kocsival, tövig nyomjuk a gázpedált, miközben behúzzuk a kéziféket. Vagy ha szeretnék nagyon egy autót, de félek autót vezetni. Ezek olyan összeütközések, amelyek blokkolhatják az ügyben az aktivitásunkat.

2, Engedjük, hogy vándoroljanak a gondolataink a múltbéli sérelmeink vagy a jövőbeni esetleges történések között. Lapozgatunk, mint egy kartonozóban, aki keresi a megfelelő kartont. Mi is történt a múltban? Leszidtak, beszóltak, megbántottak, elhagytak… az agyunk nem szól, hogy “Hálló, ez nem most van! Tessék élvezni a pillanatot: a jó meleg szobát, az egészségi állapotot, a munkalehetőséget!” Ehelyett vagy újraidézzük a szomorú történéseket, vagy félünk attól, hogy mi lesz, ha megtörténik valami, amit nem szeretnénk megélni, és ehhez gyártjuk le a – lehető legrosszabb – forgatókönyvet.

3, Áldozatnak tartjuk magunkat és nem az életünk előidézőjének. Nyalogatjuk a sebeinket, szeretnénk, ha valaki igazolná a velünk történt igazságtalanságot. És persze, van úgy, hogy elbánnak velünk mások, és valóban szenvedünk attól, ami történt – a fájdalmunkat nem kell letagadni, a múltbéli történéseket nem kell bagatellizálni. Azonban rajtunk múlik, hogy mennyire fókuszálunk arra, amerre menni szeretnénk, és hogy miként találunk értelmet vagy építő jelentést annak, ami velünk történt. Nem gondolom, hogy ez füttyszóra megy, csak azt mondom, hogy tudjuk segíteni magunkat abban, hogy ne tartsuk hosszú távon áldozatnak magunkat. Az áldozatnál nincs kontroll, mások döntései hatnak csak rá és ez bénító. Érdemes dolgozni azon, hogy helyre tudjuk tenni a velünk történteket és újra nálunk legyen a kontroll az élet lehető legtöbb területén.

Ha elkezdünk foglalkozni magunkkal, a céljainkkal, az életutunkkal, az érzéseinket generáló pontokkal, akkor sok jó dolgot fedezünk fel körülöttünk, bennünk. Ez a munka megerősít bennünket abban, hogy az életben hol magasan vagyunk, hol a mélyben, de ezek váltják egymást. A rossz érzések mellett ott vannak a jók is, ha figyelünk rájuk, naponta több jó pillanatunk lesz. A szemléletünk, a viszonyítási pontjaink, a felismeréseink mind abban segítenek, hogy egyre erősebb megküzdési stratégiánk legyen az életfeladatainkhoz. Már csak ezért is érdemes önmagunkkal foglalkozni.

Ez a könyvem a kommunikációt segíti példákon és kérdéssoron keresztül. Ha szeretnél egy ilyen segítséget, akkor kattints IDE!

Ha nem igazán érzed magad közel a társadhoz, és szeretnéd, hogy segítsek a probléma feltárásában és annak kezelésében, túl jutni az elakadáson, a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva), itt írd be magad a Skype tanácsadásra. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében. Ha párban jöttök, lehetőségetek nyílik könnyíteni a sérelmeiteken, megtanulni a helyes kommunikáció elemeit, megismerni és használni egymás szeretetnyelvét ahhoz, hogy jól tudjátok egymást szeretni a mindennapokban. Ezek a változások egy békésebb, stabilabb, élhetőbb, szexuálisan aktív párkapcsolathoz vezethetnek.